Emlékszem, bennem hogyan támadt fel a liberális gőg, pontosan emlékszem a napra és a percre, mintha tegnap lett volna (tegnapelőtt volt). Volt ilyen egyébként már régebben is, nadrágos ember-szindrómának hívták, és arról szólt, hogy jött a városból a nadrágos ember, aztán megmondta a parasztoknak a frankót. Kétségtelenül nem volt mindig igaza, de az az általános kép, miszerint a nadrágos ember hülye, a paraszt pedig okos, azért nem állt fenn akkor sem már.

Történt tehát, hogy egy jobboldali és egy baloldali ember vitatkozott, hogy 2 x 2 az mennyi, egyikük szerint 9 az eredmény, másikuk szerint 6, én meg egy óra múlva meguntam, és megmondtam, hogy 4. Nagy volt a felhorkanás, hogy mit pofázik bele ez a Parlamenten kívüli törpe minoritás, ez a hazátlan bitang, úgyhogy gyorsan összefogtak, megvolt az egység, végre egy közös platform, a liberális gőg. Gyorsan megállapodtak, hogy 2 x 2 = 7, aztán hazamentek.

Gyűlöletes tulajdonság az ész, nem mintha azt akarnám ezzel mondani, hogy a baloldaliak és a jobboldaliak ostobák, de a jövőre némileg rosszabb kilátásaik vannak, mint azoknak, akik képesek és hajlandók szembenézni azokkal a kihívásokkal, amivel bizony szembe kell.

A liberálisok vagy ateisták vagy nem, de lényeges eleme gondolkodásuknak, hogy nem nagyon érdekli őket, hogy a szomszéd ateista-e vagy hívő-e, mert pontosan tudják, hogy mindez mindenkinek a magánügye, és borzongva gondolnak arra a lehetőségre, ami napjainkban fenyegető valóság, hogy gyermekek százezreit fogják világnézetileg irányított nevelésben részesíteni, ami bűn, mert egy gyermek még képlékeny, fogékony és nem fejlődött ki az agya, ezért aztán arra is rá lehetne venni, hogy minden szeptember 21-én várja az ufók érkezését, mert azok hozzák majd a telet. Gyakorlatilag bármit bevesznek.

Milyen rettenetes lenne, ha például marxista iskolák lennének a falvakban (voltak), és a kölykök azt tanulnák, hogy a leggyengébb láncszemnél fog felbomlani a kapitalizmus fojtó szövedéke.

Milyen rettenetes lenne, ha így lenne, talán rettenetesebb, talán nem, mint ez a mostani helyzet, de azt azért megállapíthatjuk, hogy a világnézeti semlegesség megillet minden embert kiskorában, és itt nem arról  van szó, hogy erkölcstelenségre és hitetlenségre neveljük őket, csupán arra, hogy meghagyjuk nekik a választás lehetőségét.

A liberális vagy ukrán, vagy cigány, vagy izraeli, vagy norvég, vagy amerikai, de nem érdekli, hogy a szomszédja a fentiek közül éppen melyik, mint ahogy barátait sem ez alapján választja meg.

A liberális gőg.

Sajnos, a homofóbia betegség, a homoszexualitás viszont nem, vannak nagyszerű terápiák és tanfolyamok, hogy homofób felebarátaink meggyógyuljanak, nincs semmi akadálya: önfejlesztés és szorgalom.

A rasszizmus ugyancsak lelki probléma, minek okát nem az jelenti, hogy léteznek emberfajták, hanem belül keletkezik, belül pusztít, de gyógyítható, nincs semmi baj, drága felebarátaim, lehet jelentkezni, tanulni. Lengyelország egyébként erre a legjobb példa: a zsidók nélküli antiszemitizmus fellegvára, és itt kénytelen vagyok kitérni a szélsőjobbra, mert ezzel kapcsolatban egy érdekes pszichológiai jelenség figyelhető meg.

A szélsőjobb teljesen elborult része azt állítja, hogy 1940-ben a zsidók elbújtak az erdőben, aztán 1945-ben előjöttek, nem volt itt semmilyen holokauszt, ráadásul még a háborút is megúszták. Kétségtelen, hogy a lengyel zsidók például nem jöttek elő ebből az erdőből, de ők biztos ott maradtak európai jetinek.

A liberális gőg nem vitatkozik ezekkel a nézetekkel, ezekkel az emberekkel, mert már a válasz puszta tényével is olyan magasságokba juttatná ezen eszmék hirdetőit, ahová maguktól csak akkor kerülnének, ha elrejtőznének az űrsikló futóművében.

A „liberális szélsőség” vagy a „szélső-liberális” kifejezés megalkotói rendkívül szórakoztatják a liberális gőgöt. Mert a liberalizmus, egy liberális alapból nem állhat semminek a szélén, hiszen azt elfoglalja a szélsőjobb és a szélsőbal, nincs már hely sehol, csak középen, és ezt a bosszankodó újsötétek pontosan tudják.

A liberális gőg azt mondatja velem, hogy az ember alapvetően nem alattvalónak születik, bár kétségtelen, hogy szorgalmas munkával, kellő alázattal azzá tudja magát formálni, és cserébe megkapja azt a biztonságot, amit jobb- és baloldalon ígérnek neki.

Most éppen jobbról jön a jó, a mindent átölelő, halk zenét játszó, finom puha jövő, amiben mindenkinek jó lesz, csak annyi kellett hozzá, hogy eltakarodjanak a szocialisták. Huszonegy éve még baloldalról áradt felénk a szeretet, csak nem volt szabad gondolkoznunk, és hét év alatt megjött a Škoda.

Kétségtelenül jobb alattvalókat kormányozni, mint független, gondolkodó embereket, de a liberalizmus nem azt állítja, hogy mindenkiből kényszerrel vagy cukorkával független és gondolkodó embert kell faragni, pusztán csak azt, hogy aki véletlenül ilyen, azt nem tapossa bele az állam a földbe, nem próbálja átnevelni, alattvaló úgyis lesz elég, rengeteg ember szereti, ha megmondják neki, hogy mit gondoljon, sohasem fognak elfogyni.

A liberális gőg mondatja velem, hogy ezekkel akár egyet is lehet érteni, akár el is lehet vetni, akár vitatkozni is lehet vele.

6 Comments

6 Reader’s Comments

  1. Emlékeim szerint a liberálisok nem azt mondták, hogy 2×2=4, hanem azt, hogy valahol 3 és 5 között van, de tolerálunk bármilyen más, ehhez közelítő eredményt is. Aztán amikor jobbról azt mondták nekik, hogy márpedig 666, balról meg azt, hogy talán inkább 6, akkor a liberálisok nemigen ragaszkodtak a hibahatárhoz, hanem azt válaszolták: végül is a 6 elég közel van ahhoz, amit mi javasoltunk, legyen koalíció. Aztán ebbe a toleráns hozzáállásba végül is jól belebuktak, mert t.képpen a baloldal is 666-ra gondolt, csak ő nem mondta végig.

  2. előzetesen moderált blog!! Ez mekkora liberalizmus :) )))))))

  3. így igaz

  4. peterparker

    írj gyakrabban!

  5. nagyon jo..

Írja meg véleményét!