Kis szerencsével minden Drága Olvasó ismeri a címben idézett kérdés eredetét, a többiek viszont nézzenek utána, mert úgy rohannak is Magyarországon az események, hogy magyarázkodásra nincs idő: Szilvásy egykori titokminiszter lefogva, a kínai miniszterelnök segge kinyalva, Hillary Clinton külügyminiszter meghallgatva és negligálva, Orbán Viktor viszont újra a Fidesz elnöke, ami döbbenetes eredmény annak tükrében, hogy egyetlen kihívója sem akadt, biztos azért, mert a Fidesz egy demokratikus párt, ahol érvek és ellenérvek csapnak össze rendszeresen, nem beszélve a frakciókról és platformokról.

De nem a Fidesz most a téma, hanem sokkal inkább az amerikai külügyminiszter finom beszólása, miszerint érdeklődve figyelik a magyar demokrácia kiteljesedését (az eredetiben némileg durvábban, legalábbis diplomáciai színvonalon, de a diplomácia nyelvét jelenlegi kormányunk nem ismeri, csak akkor reagál, ha valaki szétbombáz egy közepes nagyságú várost, de az Egyesült Államok ilyesmit a szövetségeseivel csak a legvégső esetben csinál, és akkor is csupán véletlenül, tehát semmi gond), lehet mosolyogni a fotókon, mintha Clinton azért jött volna ide, hogy az Orbán család fényképalbumában szerepeljen.

Kérdés persze, hogy amennyiben végre kiebrudaltuk az IMF-et, megleckéztettük a gyáva és erőszakos Európai Uniót, aminek éppen elnökei voltunk, visszavettük az oroszoktól a nemzeti vagyont (és esetleg idővel Dzsudzsák Balázst is), ha majd tréfásan elhessegettük az USA-t, mihez kezdünk az egyetlen megmaradt barátainkkal, a kínaiakkal, akik ugyan nagyok és mosolygósak, de kevéssé valószínű, hogy a szívükön viselik Magyarország sorsát, ráadásul mind egyformák és hunyorognak.

Egy szemfüles tudósító, aki részt vett Hillary Clinton meglehetősen kritikus hangú beszédén, meghallotta, amint az egyik fideszes EU-képviselő azzal ugratja a másikat, hogy nagy probléma lehet Amerikában a demokráciával, ha Clintonnak innen kell hazaüzennie.

Majd’ meghalunk a nevetéstől, de tényleg, esetleg valaki adhatott volna neki egy tockost is, mert mit akar egy nő beleugatni egy olyan férfias politikába, mint a magyar politika, ahol csak megállunk, amennyiben bárki kritizálna minket, és azt mondjuk neki, hogy egy nem a ti dolgotok, ez a magyarok dolga. Legutóbb egyébként erre nagyszerű példa volt Líbia, amikor odaálltak a zsidók elé, és azt mondták, hogy lesz itt nukleáris siló, mert ez nem a ti dolgotok, hanem a líbiaiak dolga.

Ha Kína marad az egyetlen barátunk, akkor tényleg nem lesz szükségünk ellenségekre, elég ha csak arra az apró kulturális érdekességre hívom fel a figyelmet, hogy a közelmúltban kiadtak a limited seria kung-fu filmválogatást. 400 ezer példányban, csak gyűjtőknek. Ráadásul van az a kis probléma az emberi jogokkal, Tibettel és a munkatáborokkal, bár kétségtelen, hogy utóbbi tökéletesen rímel a munka alapú gazdaságra, ami Orbánék legutóbbi hülyesége.

Munka alapú társadalom, szerelem alapú házasság, értékalapú gyermeknevelés, mi lesz még itt?! Minden hétvégén Télapó?

Gyönyörűen írta Andrassew Iván, hogy az erdélyieknek két fontos, ám mostanában elhanyagolt kivetülése van: nem hülyék, és nagyon nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Gyakorlatilag én lennék a legboldogabb ember, ha ezt magunkról is elmondhatnánk.

De természetesen nem mondhatjuk el, hülyék vagyunk, és lihegünk a boldogságtól, ha hülyének néznek minket, tök mindegy, hogy balról vagy jobbról, de végül mindig odakerülünk a botnak a szaros vége elé, és meg kell markolnunk, mert a haza ezt kívánja tőlünk.

Érdekes, hogy a haza sohasem kíván mást, csak nadrágszíjak meghúzását, kicsiny szociális türelmet, némi kitartást még, és cserébe szebb jövőt ígér, létező szocializmust, létező kapitalizmust, létező harmadik utat, csak éppen jelent nem ad soha.

Igaz, nem is ígér.

Annyira szeretnék egyszer egy unalmas kormányt, egy olyan kabinetet, amiről nem lehet írni semmit, talán Bajnaié a legjobb példa rá, de lehetne biztosan még unalmasabb, még szürkébb: kis hivatalnokok, akik teszik a dolgukat, szolgáltatnának, mint a közjegyzők vagy asztalosok, aztán ha rossz a szék, akkor keresünk másikat. Ennek a szerencsétlen országnak semmi sem okozott még több gondot véres és szégyenletes történelmében, mint a lánglelkű vezérek, a küldetéses idióták és a született vezetők. Semmi ilyesmire nincs szükség, alapból el kéne tanácsolni mindenkit a pályáról, akinek víziója van.

A politika aprómunka, rohadt pepecselés, márpedig ebből nem lesz holnapra Kánaán. Nem. Egy kicsit jobb lesz, talán egy kicsit rosszabb, aztán talán egyszer beletörődünk, hogy a világ rosszabb felén születtünk, azonban unokáink esetleg már nem fognak zoknira gyűjteni egy egész éven át.

Lehetne jobb, persze, hogy lehetne. Csak sokára, nagyon sokára, addig pedig csak enni kéne adni, és nem hazudozni idegbeteg reményt.

3 Comments

3 Reader’s Comments

  1. fincsi kimcsi

    Gratulálok a cikkhez! Csak így tovább P K I . !!!!!!

  2. A minden hónapban JÉZUSKA kimaradt ,valószínűleg nem végleg.

  3. Remek,tetszik…

Írja meg véleményét!