(Elég a tényekből!)

Éppen az Özv. Diószegi Ferenc I. világháborús katonanótákat énekel a törpenyulának című képet nézegettem a falamon, amikor meghallottam, hogy a kormány nekilát a sarkalatos törvények meghozatalának, amivel végre teljessé válik az egyébként is tökéletes új alkotmány, és ezek a sarkalatos törvények nagy valószínűséggel ugyanolyan gagyik és vállalhatatlanok lesznek, mint maga az alaptörvény, de ekkor barátaim, ebben az ihletett pillanatban rájöttem, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel.

Döbbenetesen hidegen hagy, hogy mivel szórakoztat minket még a Fidesz a hátralévő három évben, egyszerűen nem lépi át az ingerküszöbömet, felőlem rendezhetnek meztelen futóversenyt a Szent Korona nevében, semmisségi törvényeket hozhatnak a papi pedofíliáról, elítélhetik Gyurcsány Ferencet tényleges életfogytiglanra, nekem tökéletesen mindegy, mert egy egészséges magyar állampolgár vagyok, gyönyörű feleséggel, stabil munkával, és ebbe nem rondíthat bele semmiféle érdekcsoport, ami éppen kormánynak nevezi magát.

Minden idők legvidámabb időszakát élem, éppen most is madarak üvöltenek az ablakom előtt, esténként sünök járnak a kertemben, hajnalban pedig (mert néha felkelek négykor a madarak hülyéskedésére) házatlan csigák igyekeznek haza a munkából. Szeretek mindent, ami él, vallom, hogy a gaznak nevezett növényeknek ugyanannyi joguk van a létezéshez, mint a haszonnövénynek nevezett társaiknak, és hogy bizony a kövek is élnek, mert bennük is erő halad.

A tökéletes zen állapotában bizony keveset számít egy Semjén Zsolt szerű figura, ezért most ünnepélyesen megígérem, hogy amennyiben nem bombázza meg Svájcot, én a nevét többé nem írom le, mert jelentéktelen és felejthető szereplője ennek az egésznek, amit életnek nevezünk.

Az ember, aki önerőből lett senki.

Éppen az imént arról beszélgettem valakivel, hogy négy hold az hány hektár, de nem tudtunk rájönni, mindenesetre életcélom a továbbiakban az, hogy ezt a négy holdat, ami jelenleg ugar, valahogy betelepítsem növényekkel, mert a világ nekünk jutott részének legjobb fekvésével rendelkezik, és most üres, mint egy kormányszóvivő feje.

Képzeljék csak el, hogy négy hold föld (amennyiben majd a Holdat is kiparcellázzák, ott biztos négy föld holdat lehet venni, de ez csak önfeledt és kényszeres szóviccelés, majd több gyógyszert kérek, és biztos elmúlik) áll önmagában, pedig csak arra vár, hogy beültessék, nincs semmi dolgunk, csupán az ültetőket összehozni a földtulajdonosokkal, és máris megkezdődik valami, aminek köze van az élethez.

Mert sarkalatos törvény az, hogy az élet élni akar.

Sarkalatos törvény az is, hogy teremteni jobb, mint pusztítani.

És ne mondja senki, hogy a régi elpusztítása tulajdonképpen teremtés, mert ez csak abban az esetben igaz, ha tudjuk, mit akarunk a helyén felépíteni. De jelenleg nem tudja senki, illetve aki tudja, az hülye ahhoz, hogy felfogja, aki pedig nem tudja, az csak ordítja, hogy roham!, előre!, ilyesmiket ordít, és néz a buta arcával az általa tönkre vágott jövőbe, mintha látna valamit, de csak önmagát látja.

Olyan jó lenne csak élni.

Értik?! Nem megfelelni, nem alkalmazkodni, nem hülyék sarkalatos törvényeit betartani, hanem csak élni, mint aki tudja: semmi más dolgunk nincs ebben a kirótt időben, mint figyelemmel kísérni a természet változásait, szeretni azt, akit szeretni rendelt nekünk a sors, és néha meggyógyítani a törpenyulak orrán keletkező sebeket, mert a törpenyúl is élni akar, és hozzá képest istenek vagyunk.

Követik egymást a virágok, minden bizonnyal évezredek óta, határozott sorrendben, nyílnak, aztán eltűnnek, kibomlanak a rügyek, teremnek a fák, van tökéletes rendszer, de ez nem politikai, társadalmi, hanem természeti, ilyeténképpen aztán a természet törvényei lehetnek csak sarkalatos törvények, minden más marketing, hazugság és parasztvakítás.

Mentem az ösvényen, előttem egy sikló éppen halottnak tetette magát. Felvettem, és elmagyaráztam neki, hogy most már más idők járnak, mostantól a halottakat is megölik, találjon valami új taktikát, mert azok az idők elmúltak, amikor a dögöket megkímélték. Nem hiszem, hogy megértette.

Én bizony látom azokat a leveleket, amit senki sem lát, hallom a kidőlő fa zaját, amit senki sem hall. Érzem a rést a valóság szövetében, tudom, honnan hiányzik valami, ami senkinek sem hiányzik.

Végre megértettem azt a zen buddhista példázatot, amikor a mester megy a tanítványával a kolostor felé, és egy útkereszteződésben, ahol meggyűlt az esővíz, találnak egy tétova prostituáltat, aki nem tud átkelni. A mester ölbe veszi, átviszi a túloldalra, miközben belegázol a sáros vízbe, tanítványa pedig döbbenten nézi. – Mester – kérdezi a tanítvány – te, mint a zen tanítója összekoszoltad magad egy prostituált miatt, de miért? – Ugyan – mondja a mester, de tanítványa nem hagyja abba a kérdezősködést, és még egy óra múlva is csak arról faggatja mesterét, hogy miért gázolt a sárba egy prostituált miatt. A mesternek végre elege lesz: – Én egy percig cipeltem egy kurvát, te pedig már több mint egy órája teszed ugyanezt.

12 Comments

12 Reader’s Comments

  1. Fáradunk vs töretlen optimizmus?

  2. Jaj, istenem, de jó, végre valami, ami hasonlít a rendszerváltás előtti időkben világhíresen nagyszerű, fájdalmasan, észvesztően humoros politikai-filozófikus vicceinkre!

  3. amen

  4. Ez tökéletes. Mostanában én is így vagyok.

  5. Végre egy emberi hang ebben az elhülyült világban!

  6. Én is így lennék vele, ha a makrogazdaság bizonyos folyamatai nem lennének hatással a személyes gazdaságomra.

  7. Para!
    Szívemből szóltál!

  8. Drótos Imre

    T . Para – Kovács Imre ! A én meggyőződésem ,hogy akik 1956- ban kimentek
    diszidáltak. Igy vagyok azokkal is akik azóta itthagyták az országot és biztonsá-
    gos helyről okoskodnak . Nem tudom milyen alapon ír le olyanokat, hogy – Őnt nem érdekli Gyurcsány életfogytig való elítélése, sőt a többi sarkalatos törvény
    Vagy minnél jobban mocskolja az itt maradt embereket annál többet fizetnek.?
    Itthon legyen nagy legény és irkáljon amit csak akar, de nem a távolból üzengessen. Olyan a cikke mint 1956-ban a Szabadeurópa rádió hangja.

  9. T. Drótos Imre,

    Para-Kovács Imre Magyarországon él és ott irkál több lapba is, amit csak akar. Admin

  10. Konkrétan a Moszkva téren, mert ‘annál is többet fizetnek” neki.
    Bocs, ha Drótos úr már másként nevezi a lepukkant közterületet.

  11. 2 nagyon jo mondat, ami meger egy (zen)meditaciot egyszer:

    “Az ember, aki onerobol lett senki.”

    “Mostantol a halottakat is megolik.”

    Egyiknek sincs tul sok ertelme, de ezert szeretem Parat! 90-esek elejen csak miatta(d) vettem a Mancsot (meg Vagvolgyi Be miatt).
    Orulok, hogy ratalaltam erre a blogra!

  12. Földi Eperke

    Para-Kovács Imre remek, ösztönös, kiváló iró. Emelkedett, és humoros.
    Azt hiszem mindent ért, amit lehet.
    Egy nyolcadik kerületben felnőtt lány, mint én, nagyon is értem.
    (Ott is éltek értelmiségiek, és akkoriban sok fehéringes, zenész cigány is)

Írja meg véleményét!