Eleinte komolyan nem hittem, hogy Orbán Viktor képes lesz beváltani azon ígéretét, miszerint éveken belül (ez később tíz évre módosult) egymillió új munkahelyet teremt. Természetesen nem egyedül, mert az nem úgy van, hogy Orbán fogja magát és teremteni kezd, hanem kormánya segítségével, abban is kiemelt helyen a KDNP-vel, ahol a legnagyobb munkahelyteremtők rejtőznek, csak még nem bújtak elő.

Mindezek ellenére kénytelen vagyok bevallani, hogy sikerült, méghozzá jóval rövidebb idő alatt, mint azt bárki gondolta volna, azzal az apró szépséghibával, hogy nem Magyarországon van ez az egymillió új munkahely, hanem Németországban, viszont legalább nem egymillió, hanem kettő! Legalábbis ezt közölte az illetékes német miniszter a Die Welt című lappal, méghozzá nem ennyi kubikosra van szükségük, hanem magasan kvalifikált szakemberre, mert a gazdaság beindult, amit az is jelez, hogy múlt évben már meghaladta a bevándorlók száma a kivándorlókét.

Azt most képzeljük el egy pillanatra, hogy van mellettünk egy ország (több ország is van mellettünk, csak most róluk nem beszélek), ahol támad egy szakembervákuum, meglehetős fizetésekkel és körülményekkel, és úgy kiszippantja innen az összes értelmes embert, hogy nyomuk sem marad. Mert természetesen szakemberre mindenhol szükség van, Afganisztán és Szomália is tudna mit kezdeni kétmillió mérnökkel, informatikussal, orvossal és műbútorasztalossal, csak éppen nem tudják őket megfizetni. Nos, ezekből az országokból elmennek az emberek, ahelyett, hogy jönnének.

Magyarország sokkal jobb hely, mint Szomália. Sokkal, de azért nem annyival, hogy ha én például mérnök lennék, egy másodpercig is gondolkodnék azon, hogy elhúzzak a vérbe, csak éppen nem vagyok mérnök, és elég valószínűtlennek találom, hogy a Német Köztársaság újságírókra, filozófusokra vagy általános iskolai pedagógusokra várna, ilyeténképpen esélyem sincs (amennyiben mégis, azonnal írjanak, megyek!) arra, hogy beleférjek a kétmillióba, de a többieknek is igyekezniük kell, mert a lengyelek már rápörögtek, a románok szintén, de azért tőlünk is megérkeztek már harmincezren.

Mellesleg van itt nálunk ez a helyzet… Ez a speciális szituáció, amit hirtelenjében nem is tudnék nevén nevezni, de valami olyasmi körvonalazódik, hogy mindenkinek oda kell állni hamarosan egy óriási nemiszerv elé, és bizony ez nem női lesz, ráadásul a rossz végére is kerülnek majd az emberek, aztán hajrá. Azt hiszem, ezt hívják nemzeti együttműködésnek, de nem vagyok benne biztos, lehet, hogy az a másik dolog, amit már körülírni sem merek.

A legviccesebb az egészben, hogy az Orbán-kormány pontosan azokhoz a dolgokhoz nyúl hozzá (persze csak akkor, amikor éppen nem látványkonyhát vezet, alkotmányoz vagy pálinkát főz, de erről majd később), amelyekhez bizony hozzá kellett nyúlni, csak a szocialisták töketlenek voltak hozzá, a fideszesek pedig túlságosan sutyerákok bármihez, amiben szerepelnek nem fideszesek is, például egyeztetés, tárgyalás, kommunikáció, stb.

Mert ahogy eddig ment, az rossz volt, ezt semmiképpen se felejtsük el, baj volt a nyugdíjrendszerrel, a munkanélküliséggel, a rokkantnyugdíjakkal, az egészségüggyel, a szociális rendszerrel, és – talán a legkevesebb – az oktatással is.

Ezek mind forró pontok voltak a vergődő Magyarországon, csak éppen senki sem tudott semmit tenni, most pedig megérkeztek a fiúk a városba, és rendet tesznek, nem nyűgözi le őket, hogy itt a falból jön a meleg víz. Odacsapnak, kőbánya kőbányán nem marad, aztán tüntessenek csak a szakszervezetek, majd megunják és hazamennek.

A baj tehát nem az, hogy belenyúlnak a gazdaság rákos folyamataiba, hanem az, hogy ellenzékben azt hazudták, minderre nincs szükség, mert a szocialisták eltakarodása után magától rendbe jön minden, illetve, hogy most is hazudnak, mert a megszorítások brutális felpörgése közben azt állítják, hogy ilyesmiről szó sincsen, minden a legnagyobb rendben, a bírók jelentős része már túl öreg ahhoz, hogy bíráskodjon, tehát menjenek nyugdíjba, a rendőrök (és mindenki más, aki veszélyes vagy egészségtelen munkahelyéről korábban vonulhatott nyugalomba, nem beszélve a rokkantakról) pedig jöjjenek vissza a nyugdíjból, mert ez így kerek.

Mindezen húzások talán még működhetnének is, ha nem párosulna mellé ez a szemforgató, pökhendi és primitív modor, meg a hisztérikus urizálás az Audikkal és egyebekkel. Ha megkísérelnék elmagyarázni, ha megpróbálnának egyezkedni az érintettekkel. Ha emberszámba vennék az oly sokat emlegetett embereket, akikre hivatkozva most éppen előadják ezt az amatőr haláltáncot.

Ezt az országot surdibunkó lakják, és most vére megérkezett hozzájuk a nagyszerű vidéki színjátszócsoport, úgyhogy mindenki kussoljon, amíg vége nincs a Hamletnek, aztán majd lehet tapsolni, szervezetten kivonulni, esetleg a szünetben meginni a házipálinkából álló koktélt, amit szintén a társulat által üzemeltetett büfé árusít.

Szerencsére a német gazdaság némileg feloldja azt a dilemmát, hogy a magyar értelmiség az alkoholizmust vagy a járhatatlan utat válassza. El is mehet, bár az előző kettő sem kevésbé vonzó.

4 Comments

4 Reader’s Comments

  1. Egy jó cikkhez egy jó kis illusztráció:
    http://negymadar.blog.hu/2010/10/26/mindig_az_erosebb_kutya_b_k_azaz_baszik
    Egyébként meg tényleg nem az a baj, hogy belenyúlnak a gazdaság rákos folyamataiba, hanem, hogy úgy teszik, mint Mihail Mihajlovics, akit a 30-as években a PÁRT kinevezett agysebésznek. Tipródik egy ideig, mert ilyet még sose csinált, de aztán feltalálja magát: alkohol! (felhajtja az egész flakont) tampon! a nővér felitatja a lecsurgó többletet) szikét: megkapja, ezután két kézre szorítja és HUrrrráááááááT megrohamozza a műtőasztalt. Ami egész jó vicc, ha nem mi fekszünk odakötözve!

  2. Köszönöm. Minden írásod hozzásegít, hogy elhiggyem, nem én őrültem meg.

  3. Szerintem meg csinálják, mert önnel ellentétben, engem nem az zavar, ha csinálják, még akkor sem, ha pontatlanul, kapkodva, hebehurgya módon, egész pályás letámadással. Sokkal-sokkal-sokkal jobban zavart, hogy kidobtunk majd egy évtizedet az ablakon, amikor egyszerűen nem történt semmi.
    De az alaposan, és baromi drágán:-)))

    Szóval javítani csak akkor lehet, ha már van valami. A semmit jobbá tenni sem lehet. Csinálják csak Fideszék, “nyúljanak bele a rákos folyamatokba” az sem baj, ha rosszul, csak csinálják, aztán majd kijavítjuk….

  4. Kedves Viragildi!

    Nagyon sok embernek elég volt azt hallania, hogy változás kell.
    Ennyit mondott a Fidesz és megnyerte a választást.

    Persze, hogy kell a változás, csak az nem mindegy mikor és mi az, amin változtatunk és azt hogyan tesszük, a kommunikációról és a valós egyeztetésekről nem is beszélve.

    Itt nem javításról van szó, hanem mindent felforgató tevékenységről. Itt most a mindentudó akarata érvényesül.
    Vannak emberek, akik nem képesek a már meglévőt elemezve, annak jó oldalát megtartva, tovább építkezni.
    Ilyen embereket nap, mint nap a gazdasági életben is találhatunk.

    Dolgoztam egy cégnél, ahol az ügyvezető, amikor valaki valamit kritizált, megkérdezte és mi a javaslata, hogyan kellene csinálni, a válasz a hallgatás volt. Erre az ügyvezető azt mondta, akkor kritizáljanak, ha megoldást is tudnak javasolni mellé, mert ez így kevés.

    Arról lehetne vitatkozni, hogy „egyszerűen nem történt semmi”, mivel ez önmagában sem igaz.
    A gyenge eredménynek és a vereségnek megvan az oka, mert mindennek oka van.
    Véleményem szerint az ellenzék negatív magatartása, a belső ellentmondás, a szövetségesek nem megfelelő kezelése vezetett ide. 2006 után meg fokozatosan felőrlődtek.

    A „hebehurgya módon” végzett munka sehova sem vezet, és igen sokba kerül és nemcsak pénzben mérve!

Írja meg véleményét!